Itt a leendő felvásárló határozza meg a vetendő fajtát, s általában biztosítja a vetőmagot is. A termelők túlnyomó többségének tehát saját magának kell választani, hogy milyen fajtát vessen. Úgy gondolom, hogy a jól bevált fajtákat célszerű vetni, amelyeknek a termesztését már ismeri a gazdálkodó a saját vagy a szomszéd gazda területén, s tudja, hogy a saját földjén milyen eredményt és minőséget hoznak. Érdemes viszont kisebb területeken kipróbálni az újabb fajtákat is, mivel a nemesítők arra törekednek, hogy nagyobb termőképességű, betegségekkel szemben ellenállóbb fajtákat vezessenek be, amelyek a mai kereskedői és malmi minőségnek is ért mondom, hogy "mai", mert pár éve még azt sem tudtuk, hogy mi az a "W" vagy a "P/L", ma pedig már nemcsak a kereskedők, de a magyar malmok is jó néven veszik, ha a minőségi tanúsítvány ezen paramétereket is tartalmazza. A sütőipari érték, sikér, sikérterülés paramétereket az exportra értékesítő kereskedők gyakran már nem is kérik, függetlenül attól, hogy ezt a Magyar Szabvány még vizsgálja.
Megváltozott a technológia A búzahibridek termesztése során a fajtákhoz képest jelentősen eltérő és a termesztés egészét, az egyedi teljesítmény mértékét is alapjaiban meghatározó vetési paraméterekkel dolgozunk. Gondoljunk akár a zömében korai (szeptember 20. –október 15. ) vetésidőre, akár az alacsony vetőmagnormára (1, 2–1, 5 millió mag/ha) vagy a legjobb bokrosodási feltételeket biztosító sekély vetésmélységre (3, 0–4, 5 cm) (1. ábra). Az őszibúza-termesztés hagyományos technológiájához képest a legalapvetőbb különbségeket tehát már a vetés körüli időszakban tapasztalhatjuk. A búzahibridek esetében fokozottan igaz az a megállapítás, hogy a jól időzített és precízen kivitelezett vetés már fél siker! Vegyük tehát számba, hogy a hibridbúza esetében az előkészületek során a jó minőségű vetéshez és az állományok ideális fejlődéséhez mit érdemes mérlegelnünk. Termőhely és elővetemény Fontos tényező a termőhely megválasztása. Tapasztalataink szerint az őszi búza termesztésére alkalmas termőhelyek bármelyikén kiaknázható a búzahibridek terméspotenciálja és -biztonsága, az ország egész területén, a középkötött, kötött és a lazább szerkezetű humuszos homoktalajokon egyaránt.
Trágyázás A búzahibridek termesztésének intenzitását a tápanyag-gazdálkodás színvonala, a használt makro- és mezoelemek aránya, továbbá a nitrogéntrágyázás szintje és a kijuttatásnak a növény igényei (fenológia) szerinti időzítése alapvetően meghatározza. A búzahibridek harmonikus fejlődésének alapja a szakszerűen kivitelezett, több részletben, friss és könnyen felvehető tápelemek adagolásával megvalósított táplálás. Minden esetben gondoskodjunk az ősszel kihelyezett alaptrágyákban a nitrogén hatóanyag mellett a jobb gyökeresedést és harmonikusabb fejlődést elősegítő friss foszfor és kálium adagolásáról is. Mivel a búzahibridek folyamatosan bokrosodnak, az ősszel ütemesen fejlődő állományokban egy kis adagú "őszi nitrogénfejtrágya" október végére–november első dekádjára időzítve jótékony hatást gyakorolhat az állományra. Kijuttatása idején a fiatal búzahibrid-állomány egyenletesen kisorolt, és már legalább 1–3 leveles növényekből áll. Vetésidő A hazai tapasztalatok szerint a vetést szeptember 20. és október 15. közé érdemes időzíteni.
Érési idő szerint vannak: korai, középérésű és középkésői érésű fajták. Felhasználhatóság - lisztminőség - alapján pedig étkezési és takarmány búzafajták különböztethetők meg. Az étkezési búzafajták közül azokat a fajtákat, amelyeknek kiváló a lisztminőségűk (A1-A2), a javító fajtáknak nevezzük. Éghajlat és talajigény:Éghajlat igény. Az éghajlati tényezők jelentősége meghatározó a búza termésére, termésingadozásokat is rendszerint klimatikus tényező, főleg a csapadékhiány okozza. Ezért búzatermesztésünk legnagyobb termés csökkentő tényezője az aszály, amelyet csak korszerű agrotechnikai eljárásokkal mérsékelhetünk. Egyébként a csapadék mennyiségének és eloszlásának meghatározó szerepe van a termés mennyiségére és minőségé őszi búza fejlődésének a mérsékelt égöv felel meg a legjobban, ettől délre csak a járó-jellegű, vagy tavaszi búzák termesztésének vannak meg a hőmérsékleti feltételei. A mérsékelt égöv északi részein az őszi búza addig termeszthető, míg a tartós hideg, vagy hótakaró a növényzet áttelelését nem akadályozza.