Madeline nagyon várta a bált, bár ezt nem kötötte James orrára. Ha kettesben voltak, a legelemibb udvariassági formulákra szorítkoztak. De amikor Mr. Hooper, valamint a lányuk benézett teára, Madeline lelkesen csevegett a közelgő bálról. James eközben gabonafélékről értekezett Mr. Hooperrel, de fél szemmel Madeline-t figyelte. Akkoriban csakis társaságban láthatta ragyogni. Ha kettesben voltak, az asszonyban kihunyt a tűz. – Őkegyelmessége roppant drága zenekart hívatott – mesélte Mrs. Hooper Madeline-nek. – Ha hiszi, ha nem, egyenesen Yorkból jönnek. És rengeteg gyertyát rendelt. Kisegítő szakácsokat is felvettek a vacsorához, nagyszerű estély lesz, drága Lady Beckworth. Utoljára a herceg esküvője után rendeztek bált a kastélyban. S ki tudja, mikor tartják a legközelebbit. – Lesznek vendégek is a kastélyban? – érdeklődött Madeline mosolyogva. – Istenem, de jó is lesz újra táncolni! Le kell porolnom a legszebb báli ruhámat – jelentette ki derűsen. 216 – Mama Miss Fentonnal varrat nekem ruhát – mesélte Christine Hooper –, de nagyon félek tőle, Lady Beckworth, hogy borzasztó divatjamúlt lesz, s a londoni vendégek mind sajnálkozva vagy megvetően néznek majd rám.
Milyen szerencsésen alakulnak olykor az események. El kell ismerni, Amberley tökéletes férje lett Alexnek. James alig hitt a szemének, amikor visszatért Kanadából, és meglátta, mennyit változott Alex – előnyére. A legnagyobb szerencse azonban az – s erre James csak azóta döbbent rá –, hogy Alex megmenekült Peterleigh karmai közül. Előző tavasszal hallotta Londonban, hogy Peterleigh hercegné olykor-olykor meghatározatlan betegségre hivatkozva eltűnik pár hétre. A ház személyzete azt suttogta, az asszony ilyenkor az arcán szerzett sérüléseit igyekszik elrejteni. Mindent összevetve James nem tartotta kellemes embernek a herceget. Örült, hogy szomszédja sokat van távol. Mégis, mivel ő volt Dunstable Hall ura, a jószomszédi viszony fenntartására törekedett. A herceg és a hercegné érkezését követően egyedül, a szülés után pedig Madeline-nel együtt tette tiszteletét szomszédjainál. S természetesen elfogadta meghívásukat az örökös születését ünneplő bálra. Talán most, hogy a szerencsétlen hercegné teljesítette elsődleges kötelességét, a herceg egy kissé jobban bánik majd vele, gondolta James.
Te pedig majd megteszed Jamesszel, amit Edmund megtett Alexandrával. Amilyen derűs vagy, egész biztos nem vallasz kudarcot. Szereted? 151 – Igen, mama – felelte Madeline. – Jobban, mint az életemet. Édesanyja mosolygott, és megcsókolta. – Mit is mondhatnék még? – kérdezte. – Anyád, apád és a két bátyád ugyanezért házasodott meg. Nagyon jó társaságban leszel. James jóravaló fiatalember. Büszke leszek a vejemre. Alexandra még reggeli előtt megkereste. – Bűntudatom van – fogta meg sógornője mindkét kezét amiért ma boldog merek lenni. Mégis boldog vagyok, Madeline. James itthon marad. És ami még ennél is sokkal fontosabb, jövő héten feleségül vesz. – Szorosan átölelte Madeline-t. – Ha származik valami jó a papa halálából – folytatta Alexandra –, az az, hogy James itthon marad, és hazamegy Yorkshire-be. A feleségeként pedig magával visz téged. Boldog lesz veled. James boldogsága szinte mindennél fontosabb nekem. A hírek gyorsan terjedtek, s nap mint nap érkeztek a látogatók, hogy kifejezzék együttérzésüket Lady Beckworthnek, és sok boldogságot kívánjanak Madeline-nek a közelgő esküvőhöz.
– kérdezte. – Boldog? – kérdezett vissza az asszony meglepetten. – Edmunddal? Hát persze hogy boldog vagyok vele, James. Miért ne lennék? A férfi megint felnevetett. – Ne haragudj, amiért megkérdeztem – mondta. – Bolond kérdés volt. De történetesen emlékszem, hogy épp Peterleigh herceghez készültél feleségül menni, amikor a körülmények Amberleyhez kényszerítettek. – Nem a körülmények kényszerítettek Edmundhoz – felelte gyorsan az asszony. – Szabad elhatározásomból mentem hozzá, mert ezt akartam tenni. Mert szerettem, s ő is szeretett. Nem kell emlékeztetned a hercegre, James. Tudod, Londonban van, bár hála istennek eddig nem futottunk össze. Ó, igen, boldog vagyok, James, s pontosan tudom, milyen szerencsésen alakult a sorsom. 14 – Ennek nagyon örülök – mondta a férfi. – Tudod, mennyire irtóztam a gondolattól, hogy hozzámenj a herceghez. Jut eszembe, drágák a gyerekek. Nekem pedig nagyon tetszik James bácsi szerepe. – Christopher az elmúlt pár hónapban mindenkinek elújságolta, hogy a nagybátyja egy óriási hajón fog érkezni – mesélte Alex.
– Néhány ezüstös szál, ez minden. Roppant előkelő. – Amikor Anne meghalt, azt hittem, vége az életemnek – jelentette ki Harvey. – Úgy gondoltam, nincs más dolgom, mint türelemmel várni, hogy követhessem. Ez huszonkét évvel ezelőtt volt. Szegény Anne a távoli múlt ködébe vész. Már csak az arcképe miatt tudom felidézni. – Edward tizennégy évvel ezelőtt ment el – felelte az asszony – Hosszú, hosszú időn át szinte kibírhatatlan a fájdalom. Aztán jön a bűntudat, amikor azon kapom magam, hogy szívből kacagok, s megint eltelt egy nap, hogy nem gondoltam rá. De amíg élt, fontosabb volt számomra mindennél. – Aki látta magukat együtt, nem vitathatja – mondta a férfi. Meghitt csendben sétáltak tovább. – Hiányoztak, míg Bécsben voltam – vallotta be a férfi. – Mindannyian. Nem is tudtam, mennyire. Úgy gondoltam magukra, mint a családomra. – Hisz tényleg a családja vagyunk – mondta Lousia. – Az voltunk már Edward életében. Mindannyiunknak sokat segített, amikor ő oly hirtelen itt hagyott minket. Edmund olyan fiatal volt még.
Összefoglaló Vincentet, Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában. Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.