Alapvetően egy rendkívül komplex, új világ alakult ki a szállókon. 1-8. Budapest 5. kerület, Semmelweis utca 21., a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat női munkásszállása 1982-ben (Fortepan 184637, 184642, 184618, 184619, 184621, 184622, 184624, 184640, a fotók adományozója: Horváth Péter fotóriporter) Milyen körülmények fogadták az embereket, amikor megérkeztek a munkásszállókra? Hogy nézett ki egy munkásszálló? Az 1970-es évekig – amikor elkezdődött a tízemeletesekhez hasonló munkásszállók építése – nem voltak különálló épületek erre a célra. Bérházak, lakások, üzlethelyiségek és pincék szolgáltak szállóként, de nagyon sok volt az ágybérlő is. Az erőteljes iparosítás miatt problémát jelentett az emberek lakhatása, ezért a legalapvetőbb élmény a munkásszállókon a zsúfoltság volt. Emeletes ágyakat raktak be a szobákba és nem volt meg az egy főre eső minimális légköbméter sem. Az egyéni élettér és az intimitás teljesen hiányzott. Például a 13. kerületben a Dózsa György úti munkásszállón, az úgynevezett Népszállón hálófülkéket alakítottak ki, amelyekben a legtöbb esetben csak egy ágy volt.
Úgy tudjuk, feltételezhető a szándékos tűzokozás, mert a munkásszállás egyik lakója alkoholos állapotban magánéleti problémák miatt fenyegetőzött, hogy felgyújtja az épületet. Nem sokkal később törtek fel a lángok, így valószínűsíthető, hogy ez lehet a tűz oka. A férfit jelenleg is a rendőrségen tartják, ahogy a munkásszálló gondnokát is, utóbbi mondta el ezeket az információkat a hatóságoknak, illetve az ottlakók is erről számoltak be. A kerület vezetésénél is érdeklődtünk, és úgy tudjuk, hogy szerencsére senkit nem kellett elhelyezni az éjszaka során. Hétfőn kezdeményezést indítanak egy átfogó kerületi ellenőrzés lefolytatására az ilyen munkásszállás jellegű helyeket illetően, bevonva az építéshatóságot, a rendőrséget és a katasztrófavédelmet gkerestük a BRFK sajtóügyeletét is, akik azt mondták el, hogy személyi sérülés nem történt, és egy emberrel szemben indult közveszélyokozás miatt eljáráöveg: Pálinkás János; Fotók: Google Térkép, és Ványi Ákos; A fotógalériában Fodor Csaba körzeti rendész vasárnap reggel készült képei szerepelnek.
Emiatt gyakran csak egyszerűen és gyorsan elkészíthető, alig tápláló száraz ételeket ettek. Az így kialakult rossz táplálkozási szokások miatt sokan alultápláltak lettek, ami a nyilvánvaló egészségkárosító hatás mellett rengeteg munkahelyi balesetet is okozott. Ha igénybe is vették az üzemi étkeztetést, annak is megkérdőjelezhető volt a minősége, szokatlan az ízvilága. 1-6., 10. Építőipari Vállalat női munkásszállása 1982-ben (Fortepan 184632, 184635, 184638, 184628, 184617, 184631, 184633, a fotók adományozója: Horváth Péter fotóriporter), 7. Munkásszálló 1955-ben (96711), 8. A posta munkásszállójának társalgója és étterme 1963-ban, Debrecenben, a Raktár utcában (91855), 9. A komlói bányász legényszálló ebédlője 1963-ban (28645) A munkásszállók nem megfelelő életszínvonalat biztosító környezete milyen egészségügyi veszélyekkel járt a lakók számára? Milyen típusú járványok terjedéséről vannak forrásaink? A munkásszállókra egy üzemorvosi vizsgálatot követően kerültek be a munkások, tehát igyekeztek kiszűrni a betegségeket.
Mindezen változások dinamikája azonban családonként eltér és az egyedi sajátosságok megértéséhez alapos kutatások szükségesek. 1. Komlói Kökönyös városrész, szemben a bányász legényszálló épületei, előttük az étterem 1963-ban (Fortepan 31256), 2. Budapest 14. kerületében, Törökőrön (Varna utca-Mogyoródi út) épülnek a munkásszállók 1957-ben (131993), 3. Klub a kincsesbányai bánya munkásszállójában, 1967-ben (207593), 4. A komlói bányász legényszálló 1963-ban (28642), 5. Koncert a kincsesbányai bánya munkásszállójának klubjában, 1967-ben (207591), 6. Székesfehérváár, Sörház tér 1., KÖFÉM munkásszálló 1971-ben (193443), 7. Üllői úti munkásszálló Budapesten, a 10. kerületben, 1968-ban (97366), 8. Zalaegerszeg, Kazinczy (Marx) tér, középen a Nagytemplom, mögötte a ZÁÉV munkásszálló (ma a NAV épülete) és a megyei rendőrkapitányság épülete 1974-ben (194877), 9. Építőipari Vállalat női munkásszállása 1982-ben (184641), 10. Budapest, 5. kerület Semmelweis utca 21., a Fővárosi 3. Építőipari Vállalat női munkásszállása 1982-ben (184626) Történtek intézkedések a munkásszállókon kialakult helyzet javítása érdekében?
Egyáltalán kinek a felelőssége volt ezzel foglalkozni? Mikortól mondhatjuk azt, hogy egészséges és emberhez méltó körülmények között élhettek a munkásszállók lakói? Leginkább a fenntartónak a feladata lett volna ezzel foglalkozni. Az 1970-es években elkezdődött az új, lakótelepekre emlékeztető munkásszállók építése, létrejöttek regionális szállásközpontok, az emeletes ágyakat heverőkre cserélték, megpróbálták felújítani a zuhanyzókat, de az is a modernizáció jelének tekinthető, hogy huzat került a párnákra. Mindemellett viszont a vidéki és a fővárosi munkásszállók állapota között hatalmas volt a különbség, így az, hogy mit tekintünk előrelépésnek, nagyon relatív. Bár a politikai közbeszéd szintjén a munkásság kiemelt társadalmi csoportnak számított a szocializmusban, a valóság, amiben a munkások éltek, elkeserítő volt és ennek csak egy kis szelete a munkásszálló. Akik munkásszállóra kerültek és elhagyták a mezőgazdaságot, sokszor képzetlen emberek voltak: legtöbbször betanított vagy segédmunkásokká váltak, akiket aztán a rendszerváltás után az üzemek, gyárak privatizációja során a leghamarabb küldtek el, ezzel gyakorlatilag kirántották a lábuk alól a talajt.