Névszerint Jaume Collet-Serra, aki jól mozgatja az elvárt műfaji paneleket A zátonyban is, csak látszik, hogy gyengén megírt alapanyagból dolgozik, pontosabban az eddig csak rossz kritikai visszhangot keltő, horrorban utazó Anthony Jaswinski forgatókönyvéből. Kínos nézni, ahogy a profin és néhol kreatívan levezényelt vérengzős részeket valamiféle kitartásról, helytállásról, bizonyítási vágyról, önmegvalósításról, de gyászról és megnyugvásról is szólni akaró történethalandzsa tarkítja, így próbálva elhitetni velünk azt, hogy itt kérem többről van szó, mint egy szőke nő és egy dühös cápa összecsapásáról. A sztereotípiáktól hemzsegő felütésében Nancy (Lively) okostelefonnal a kezében, egy bozótos úton zakatoló, rozoga autóban, kínos spanyolsággal próbálja elmagyarázni a helybéli (a tájjal "szimbiózisban" élő, "mocskosan szexi") mexikóinak, hogy vigye el őt arra a félreeső, szinte érintetlen tengerpartra, amiről nemrég elhunyt édesanyja annyit áradozott neki (nem tudjuk, miért, nem is fogjuk).
Bár utóbbit szintén előnyünkre fordíthatjuk, ha beszakítjuk felfegyverzett ellenségeink alatt. Ezekből kitűnik, hogy a Hungry Shark World játékmenete valamelyest elmélyült az előző részhez képest. A küldetések rendszere is megújult, most már nem kell a feladatok szövegét összegyűjtögetni játék közben, hanem minden menet előtt megtekinthetjük a három aktuális missziót, amelyek közül az első kettőt első nekifutásra, míg a harmadikat több játékon keresztül végezhetjük el. Ezek a feladatok nem túlságosan komplikáltak, bár néha ismétlődnek, további probléma még, hogy közülük jó néhánynál csak egy adott pályán ehet teljesíteni a feladatot, bár ha ezt a feltételt kivennék, még kevesebb fajta küldetéssel találkozhatnánk. A helyzetet valamelyest enyhíti, hogy minden pályán napi öt láda van elbújtatva, illetve összeszedhetjük a HUNGRY betűket is. ha ez utóbbit sikerül egy futamon belül abszolválni, akkor óriási méretűvé válunk, és szabadon garázdálkodhatunk egy ideig. Ezeken kívül minden napra van egy külön feladat, amiben más emberekkel mérhetjük össze cápánk étvágyát, jutalmat itt a ranglistán elért helyezés függvényébe kapunk.
De ezután lehet, hogy a Gossip Girl (A pletykafészek) sztárja felcsap decens főszerepeket alakító felső kategóriás színésznőnek. Láttunk már hasonlóan formálódó karriert. A zátony hozza az elvárható látványt. Nem túl eredeti, de érdekes a feszültségteremtés a film terében, ahogy a szép, nyugodtnak tűnő trópusi couloeur locale folyamatosan váltakozik a szürkésre stilizált véres jelenetekkel. A CGI-cápa is becsületesen le lett renderelve, és azt is meg kell hagyni, hogy főhősnőnk MacGyver-szerű húzásai is nagyjából a fizika törvényeinek a kereteiben maradnak. Kár az erőltetett toldaléksztoriért, és egy másik dramaturgiai bakiért, amely az elején behoz egy found footage-szálat, elárulva a végkifejletet. Így A zátony nagy részben egy generikusan előállított túlélőpornó marad, de ez jó is lehet, ha a néző nem vár el tőle az égvilágon semmi mást.